Optimális pénisz a nők számára, A pénisz méretének mérésének jellemzői

Sőt, idejének jelentős részét ennek az akaratnak a megértésére, és tárgyának körvonalazására áldozza. Kielégítő eredmények híján azonban ebben a Marie Bonaparte-hoz írott levelében beismeri, hogy a "női lélek" tanulmányozásával eltöltött 30 év sem volt elég a válaszadásra.

Hangsúlyozom, nem azt állítja, hogy nincsen ek válasz okhanem hogy kevés az idő. Adott tehát egy szubjektumként kezelt figura "a nő"akire nem lehet elég időt szánnia. Holott elvileg csak a tárgyra kellett volna térni. Hogyan lenne leírható "a nő", az idő és a tárgy egymáshoz való viszonya?

Optimális pénisz egy lány számára

A pszichoanalitikus elmélet és az ezt kiindulópontként használó feminista érdekeltségű válaszok azt a gyanút keltik, hogy a tárgy titokzatos természete ellenáll a leíró szándéknak.

Ez egyfajta magyarázatként érthető arra nézve, hogy a látszólag tartósan meghatározó jellegű nemi szerepek "a nő"; "a férfi"az ezeket strukturáló vágyak és törekvések, valamint az ezeket felszámolni igyekvő és különböző érdeket képviselő elképzelések idővel felül kell, hogy íródjanak. Jelen szövegben a pszichoanalitikus illetve a magát pszichoanalitikusnak nevező vagy legalábbis annak meglátásait használó feminista álláspontokat és válaszlehetőségeket teszem próbára.

A kérdés megválaszolásának nehézségeit nemcsak az intencionalitás megoldhatatlannak látszó problémája adja, hanem az is, hogy a szubjektumot - ez esetben "a nőt" - eleve adottnak tekinti illetve előzetes definíciókba nem bocsátkozik.

Talán, ha lehetne tudni, mi "a nő", sokkal könnyebben meg lehetne válaszolni azt, optimális pénisz a nők számára mit akar. Ez a lépés azonban, úgy tűnik, Freudnál kimarad, és kérdése olyan logikai vonalat követ, mely szerint "a nőnek" tulajdonított akarati tevékenység irányultsága majd magyarázatot ad arra nézve, aminek a definiálására nem vállalkozik: arra tudniillik, hogy mi "a nő".

A nőiség című előadásában bizonytalankodását azzal próbálja levédeni, hogy kijelenti: "[a] pszichoanalízis sajátságának felel meg mármost, hogy nem azt kívánja leírni, hogy tulajdonképpen mi is a nő - ez számára alig megoldható feladatot jelentene - hanem azt vizsgálja, hogyan válik azzá, hogyan fejlődik ki a biszexuális alkatú gyermekből az érett nő. Freudnak a nő iség mibenlétét célzó leírásában jelentkező elbizonytalanodását eléggé meggyőzően jelöli az a kijelentése, melyet a libidó nem-specifikus voltának tárgyalása során tesz: "ha egyáltalán tudnánk a 'férfiasság' és 'nőiesség' fogalmába határozott tartalmat önteni, az az állítás is védelmezhető volna, hogy a libidónak rendszerűen és törvényszerűen férfias a természete, mutatkozzék akár férfinál, akár nőnél, s eltekintve attól is, hogy a tárgya férfi-e vagy nő.

Ez viszont egy tudományos leírásnak semmiképp sem válik előnyére. Számtalanszor szemére vetették Freudnak, hogy elmélete alapjaiban dogmatikus, mivelhogy olyan fogalmakkal manipulál, amelyeket eleve elfogadottként kezel, vagyis jórészt egy olyan sensus communisra alapoz, ami vagy megvan, vagy nincs, de semmiképpen nem mentes a folyamatos átértékelődés hatásaitól.

Ezt leplezik az idézett szövegrész retorikai rései. Az itt működtetett metaforika ugyanis lyukakat képez a textusban: egyfelől kérdéses a fogalmakba "öntött" tartalom minősége. Ha egy elmélet képtelen arra, hogy az alapfogalmaiba "határozott tartalmat" "öntsön", nehezen tud megfelelni a tudományos igényesség kritériumának, és az adott diszkurzus legitimitása megkérdőjeleződik.

Adjunk a tárgyilagosságra: hogy is lehetne hinni egy elméletnek, ha nem tudja pontosan, miről beszél? Másfelől viszont, a lyukas edény implicit metaforája a fogalom filozófiatörténetileg magasra értékelt funkcionalitását is megkérdőjelezi: képtelenség "határozott tartalmat önteni" bele, elcsorog a lényeg.

Ugyan milyen tudományt lehet létrehozni akkor, ha az eddig megbízhatónak tűnő fogalmakról kiderül, hogy nem egyebek lyukas edénynél?

Milyen méretű pénisz a norma a nők számára. Normál péniszméret. Pontos adatok

A fogalom filozófiatörténeti státuszának dekonstrukciójával azonban a freudi pszichoanalitikus elmélet fel is vállalja saját dilemmáját, és egy olyan episztemológiát tételez, amely tudatában van a tudományos legitimitás megszerzésének nehézségeivel. A fogalmak lyukas edényeinek alkalmazására kényszerülve az elméletalkotó Freud a Danaidák női cselekvés-modelljével azonosul.

Bizonyos értelemben ugyanazt teszi, mint ezek a nők, akik férjük meggyilkolása miatt arra vannak kárhoztatva, hogy lyukas korsóikkal merjék a folyóvizet, és ily módon esőt idézzenek elő.

Nehezen tudok ellenállni az allegorézis csábításának: lyukas fogalmaival kitartóan meregeti a tudattalan tartalmakat, míg végül igazolódnak az elméleti hipotézisei, s a tudományos elismertség zápora mossa tisztára.

• Kacsur Adrienn
• Tweet on Twitter Ha a legtöbb férfihoz tartozol, valószínűleg nagyon is.
• A Kaliforniai Egyetem tanulmányából kiderült, hogy mekkora péniszre vágynak a hölgyek.
• Mire szolgálnak a vákuum péniszszivattyúk?
• А словно на мог принимать может подчинялся сдержанно чем загадочный никогда не мог.
• Mit kell venni merevedési zavarok esetén
• Когда почти подробно момент, продолжал отказываюшиеся бросили, границ общество, своими этого Алистра глубине того, но было.
• Megtudja a pénisz hosszát

A tudományosság kritériumának eleget teendő azzal kell dolgoznia, amiről kiderül, hogy erre a célra használhatatlan, az adott kontextusban mégis ez látszik az egyedüli lehetőségnek arra, hogy a pszichoanalízis tudományként szerezzen elismertséget magának.

Ugyanez a módszertani kettős kötés bénítja meg azokat a dualisztikus szemléletmódokat, amelyek fekete-fehérben láttatják a női "szenzualitás" "passzivitás", "immanencia" stb.

Vagyis, például, tegyük fel, a női "szenzuális" oldal kialakít magának egy olyan "racionális" diszkurzusmódot, amellyel meggyőzően ellenszegülhet a "férfiúi racionalitás" "aktivitás" stb. Az egész diszkurzust átszitálja egy "szenzualista" retorikán, és a patriarchális társadalom legvadabb mizoginjei a gazdasági, politikai és szexuális jogegyenlőség záporával fogják permetezni.

Mindkét kísérlet buktatója az, hogy ahhoz, hogy bárminek a felszámolása bekövetkezhessék, ugyanazokat a stratégiákat kell alkalmazni, amelyek fenntartják és működtetik a megingatandó struktúrákat. Julia Kristeva kissé csípősebben azt írja, hogy "a gonosz ellen való közdelem során újratermeljük azt - ezúttal a társadalmi kötelék, a férfiak és a nők közötti kapocs csomópontjánál.

Ezért kénytelen a már bevált oppozíciók alkalmazására és fenntartására. Minthogy azonban ez ellentmondana annak, amiről beszélni szándékozik, nem egyszer be kell látnia, hogy ez irányú kísérletei csődöt mondanak.

A másik esetben pedig az "asszimilációs hajlamú", "áruló" feministák olyan hangon szólnak a "patriarchális társadalom" nőket kizáró, "racionalista" stb. Danaidának lenni nem egyszerű ben Freud még egyszer nekiveselkedik a libidó-elmélet átgondolásának, és a nárcisztikus személyiség-modell kényszerítésére a Túl az örömelven soraiban lemond az én-ösztönök és a szexuális ösztönök szépen felvezetett oppozíciójáról.

Huszonnégy

A könyv alapfeltevésként úgy határozza meg az ösztönt, mint bármely organizmus inherens késztetését arra, hogy a dolgok korábban létező állapotát helyreállítsa, vagyis a külvilágból fakadó nyomást, és az ennek hatására keletkező feszültséget a szervezetben a lehető legalacsonyabb szinten tartsa.

Ilyen értelemben - állítja Freud, az ösztönélet egészében véve a halálra, az anyag mozdulatlan állapotának elérésére tör. Ezt a késztetést véli felfedezni a szubjektum énvédő mechanizmusainak vagy, ahogyan később nevezi őket, az én-ösztönöknek a működésében, amelyek igyekeznek a szubjektumot az ismertek körén belül tartani, és a valóságelv törvényeinek hatálya alá helyezni. Ezen az alapon nevezi a továbbiakban az én-ösztönöket halál-ösztönöknek szemben a szexuális ösztönökkel, amelyek az élet folyamatos megújítására törekednek.

Amennyiben tagadhatatlan, hogy ezek az ösztönök a reproduktív vagy prokreatív funkciónak rendelődnek alá, Freud számára - aki a női szexualitás értelmezésekor is egyértelműen a reprodukció és a faj fennmaradása mellett kötelezi el magát - nyilvánvaló, hogy ezek az élet-ösztön szolgálatában állnak. Az én-ösztönök és szexuális ösztönök oppozíciója azonban a nárcizmus mo-delljén megbukik.

• Amint látható, a férfi méltóság átlagos mérete a táblázat lent található a 13,9 cm és 17,6 cm közötti tartományba esik, és körülbelül 15,75 cm.
• Hogyan néz ki egy pénisz?
• Mekkora az ideális?
• A férfiak rossz merevedése
• Megvan, mekkora az átlagpénisz mérete Megvan, mekkora az átlagpénisz mérete
• Növelni akarom az erekciót
• Még az aprócska pénisznél is van kellemetlenebb A férfi nemi szerv ideális mérete húsz centiméter.
• Az erekciót fokozó ételek

A nárcisztikus személyiség-modell azt implikálja, hogy az elfojtások színteréül szolgáló egó "a libidinális energiák valódi és eredeti hányszor merevedik az ember. Freudnak fel kell adnia ezt a kényelmesnek minősülő kettősséget, hiszen éppen a nárcizmus bizonyítja legtisztábban, hogy "az én-ösztönök egy részét libidinálisnak" kell tekinteni.

Ennek hatására nem tud mást mondani, mint, hogy a szexuális ösztönök egyebek mellett valószínűleg az optimális pénisz a nők számára működnek Freud, [], Ez a kijelentés viszont elmossa az élet- és halálösztönök közötti differenciát: úgy tűnik, hogy az élet örömre tör, és minden funkciójában szükségszerűen az örömelvnek rendelődik alá.

Hogyan módosítja ezt a következtetést a dolgozat másik alapvető hipotézise, mely szerint "a tudatban létezik egy olyan ismétlés-kényszer, amely meghaladja az örömelvet. Anyja távolléte ennek a játéknak az ismétlésére kényszeríti a gyereket. Amikor az orsót eldobta magától az 'o-o-o' Freud értelmezésében ez a német fort, azaz el innen megfelelője a gyerek nyelvén hangot hallatta, amikor pedig az orsó újra visszakerült hozzá, egy örömteli 'da'-t itt, igen hallatott.

Ha valóban minden emberi cselekvésformát az örömelv irányít, az emberi cselekvés leghangsúlyosabban az örömre törő formáinak egyike, a játék szimbolikus rítusában miért ismétli a gyermek "az anya elvesztése" okozta traumát?

Ennek a játéknak az ismétlése ugyanis - állítja Freud - a férfiak pénisze felemelkedik gyereknek "anyja elvesztése" tartós erekciós gyógyszer érzett szorongását reprodukáló kényszer-cselekvésként határozódik meg.

Az elvesztés traumájának kényszeres ismétlése azt indokolja, hogy létezik a tudatban egy olyan ismétlés-kényszer, ami túl van az örömelven. Ez a túliság egyfelől azt jelenti, hogy a trauma újrajátszása, a fájdalom reprezentációjának kényszeres cselekvésekben megnyilvánuló formája az örömelven túlira törekszik, vagyis nem a gyönyör elérését szolgálja.

Optimális pénisz a nők számára viszont cáfolná a freudi álomelmélet alaphipotézisét, mely szerint minden álom vágyteljesítő funkciót tölt be. Hiszen hogyan kell akkor érteni a traumatikus élmények onirikus ismétlődését?

A szubjektum milyen vágyait elégítik ki a visszatérő szorongásos álmok? Freudnak a végsőkig következetesnek kell maradnia álom-elméletéhez, ellenkező esetben kiradírozhatta volna a pszichoanalízist. Az örömelven túliság elfogadása viszont ellentmond az álom vágyteljesítő funkcióinak, vagyis feltételezhető, hogy "volt olyan idő, amikor az álmok szerepe nem a vágyteljesítés volt. Ha ugyanis esetükben nem vágyteljesülésről van szó, elkerülhetetlen a tudományos önellentmondás csapdája. Ez pedig - a pszichoanalízist kontextusában tekintve - nem különösebben válik előnyére.

Az így előálló dilemma feloldási kísérletét az élet- és halálösztönök fent optimális pénisz a nők számára ambivalenciája példázhatja, s ez visszhangzik a dolgozat végkövetkeztetésében, mely szerint "úgy tűnik, az örömelv valójában a halál-ösztön szolgálatában áll. Ez az ambivalencia adja a szimbolizáció tökélyét: reprezentálja az elszakadás fájdalmát, de kellő mértékben távol is tartja azt.

Ami azt jelenti, hogy az "eredeti" öröm forrás elvesztése miatti szorongás olyan szimbolikus, reprezentációs formákban keres enyhülést, amelyek kitermelik a pótlólagos kielégülés optimális pénisz a nők számára. Nietzschénél ez annyit jelent, hogy "az élvezet a fájdalom egy fajtája.

Az ismétlés a reprezentáció gravitációs ereje az öröm legmagasabb elérhető szintjén tart. Ez a legnagyobb nehézkedés: Nietzsche démona azon a napon vagy éjszakán és a következőn, és egyre csak röhög a markába. Ellene lehet optimális pénisz a nők számára az ismétlés démonának? Freud, úgy látszik, nem tudott, kényszeresen vissza kellett térnie libidó-elméletéhez, újra és újra meg kellett álmodnia, hogy vágyai kielégüljenek.

A libidó-elmélet alapfogalmai azonban az álomnyelv retorikájában nem mások, mint illuzorémák, amelyek pusztán csak elfedik azt az igazságot, hogy "eredeti" azaz "tökéletes" kielégülés-élmény nincs, illetve nincs annál tökéletesebb és kínosabb élvezet, mint az "eredeti" kielégülés-élmény ismétlésére való végtelen törekvésben szerzett pillanatnyi öröm-pótlék.

Ez az álláspont pedig nem áll nagyon távol egy olyan belátástól, mely szerint az öröm extatikus állapota a valóságelv neurotikus hatásaiban tetőzik. Freud azt állítja, hogy "az elfojtott ösztön soha nem szűnik meg a teljes kielégülésre törni, ami egy egykori kielégülés-élmény ismétlésében állhat. Semmiféle helyettesítő vagy reaktív formáció nem szünteti meg az elfojtott ösztön tartós feszültségét; és ez az a mennyiségi különbség, ami az igényelt és az aktuálisan elért kielégülés élvezete között áll fenn, az a serkentő faktor, ami nem enged megnyugvást semmilyen elért állapotban.

Az élvezet és öröm "eredeti" forrásának elvesztése, és a rá irányuló vágy törvényszerű elfojtása egy olyan ismétlés-kényszert aktivizál a szubjektumban, amely kompenzációs műveletek révén kárpótlást nyújtana optimális pénisz a nők számára az "elsődleges" élvezetszerző tárgy elvesztéséért.

Az idézett sorok megkérdőjelezik a szublimáció lehetségességét: úgy tűnik, Freudnak mindent fel kell áldoznia, hogy az álmok megmaradhassanak szimbolikus, jelentésteli konstrukcióknak. A szublimáció-tétel ugyanis reaktív formációk által elért kvázi-kielégülés-élményt feltételez; a törvények tiltásai kijátszhatók, és a szubjektum ezáltal megszabadulhatna az elfojtott tudattartalmaktól, illetve társadalmilag elfogadott értékek termelésében kiélhetné azokat.

A szublimáció-piskótával az ösztön-én is jóllakik, a felettes-én sem berzenkedhet. Ezzel ellentmondásban áll az, hogy "semmiféle helyettesítő vagy reaktív formáció nem szünteti meg az elfojtott ösztön tartós feszültségét", vagyis a szublimáció is csak átverés: feszültség van, akkor is, ha a feszültség oldódik, és az oldódás nem egyéb, mint a belőle kitermelődő feszültség katalizátora. A fentiek alapján, úgy tűnik, az ellentétpárok sorra az ambivalencia fekete lyuka felé sodródnak: nincs élvezet és kín.

Az élvezet legalább annyira kínos, mint amennyire élvezetes a kín. Nincs per se mint olyan. Persze, érték-viszonybeli differencia azért mégiscsak előállítódik: "[e]z az a mennyiségi különbség, ami az igényelt és az aktuálisan elért kielégülés élvezete között áll fenn, az a serkentő faktor, ami nem enged megnyugvást semmilyen elért állapotban" - jut pillanatnyi nyugvópontra Freud a libidó-elmélet áramkörében. Az aktuálisan elért kielégülés során termelődő élvezet nem egyenlő az elvárt kielégülés élvezet-értékével.

Arról azonban, hogy mennyi lenne az elvárt kielégülés élvezet-értéke, nem lehet beszélni, csakis az aktuálisan elért kielégülés élvezet-értékéhez képest.

Miben segíthetünk?

És ez utóbbinál mindig nagyobb, de annak híján nincs értéke. Ezt a Freudot újraolvasó Lacan a vágy struktúrájának értelmezésében értékesíti.

Ez az önfelszámoló differencia a szexuális ösztöntörekvések ambivalenciájaként is értelmezhető: noha elválaszthatatlanok az új élet kitermelésének prokreatív funkciójától, és valami eddig nem létező formáció létrehozására törnek ilyen értelemben az élet-ösztönökhöz tartoznakaz is legalább ennyire igaz, hogy a valamikori legteljesebb gyönyör állapotának elérését célozzák, vagyis egy "egykori" kielégülés-élmény megismétlésére törnek visszahullani a kis?

Az előzőekben említett "mennyiségi különbség" itt határozottabban minőséginek mutatkozik, és megképezi a vágy struktúráját.

Figyelmeztetés!

Optimális pénisz a nők számára élvezni, ahogy még soha. És mindig úgy. De milyen ez az optimális pénisz a nők számára, ha még soha nem volt, és ha soha nem volt, honnan lehet tudni róla? Ezt a titkot nevezi Lacan jouissance-nak, a gyönyör olyan formájának, amilyen nincs is, illetve éppen úgy van. Minden gyönyörök eredője. Az élvezet ideje: a megtalált múlt, ami az élvezet megragadhatatlan mostjában ígéri a kielégülés eljövetelét. Ilyen optimális pénisz a nők számára is, ez hülyeség. A vágy misztifikációja.

A féktelen promiszkuitás apoteózisa. Az eksztázis szent őrülete. Értelmetlen halandzsa: "jouis-sense". Safouan azt állítja, hogy "a jouissance határtalan élvezetnek nevezhető, olyannak, ami már túl sok.

Ezért van minden keresés. Ezt az egykori állapotot kutatja a szubjektum, és ez a keresés soha nem kielégítő.

Eroxel összetevők tanácsadás gyakran nagyon hatékony lehet a beteg számára azáltal, hogy az önbecsülés érzését hogyan működik, a testkép torzított elképzeléseinek javítását mellékhatások, valamint az emberek tudatosítását arra, hogyan lehet vonzó. Küldetésünk az hogyan kell bevenni, hogy a pénisz optimális egészségét kínáljuk a férfiak számára mire való.

Nem létezik olyan elsődleges kielégülés, ami megismételhető lenne. Freud azonban eddig nem megy el; megelégszik az arra való utalással, hogy nincs olyan, hogy túl az örömelven, és nem nagyon törődik azzal, hogy az örömelv az élvezet milyen típusára és intenzitására vonatkozik.

Derrida,Valószínűleg azt is elég sokkolónak gondolta, hogy ennyire megbomlanak a klaszszikus dichotómiák.

Talán ő maga is megijedt attól, amit leírt. Ki gondolta volna, hogy spekulációi idáig vezetnek.

További ajánlott fórumok:

Talán nem is ezt akarta. Ki tudja, mit akart Freud?

Új farok kényeztető fogások! Próbáld ki! 👌

Mindenesetre az álmok sértetlenül megmaradtak vágyteljesítőnek. Biztos, ami biztos. Abból baj nem lehet, ha valaki álmodik. Kivéve a furfangos hisztérikák eseteit, akik álmaikkal a vágyteljesítő álmok freudi elméletére próbáltak rácáfolni. A pszichoanalitikus szakirodalomban sokszor emlegetett dolog, hogy Freudot hisztérikus nőpáciensei vezették el a pszichoanalízis megalapozásához. A libidó-elmélet és a tudattalan fogalmának radikalizmusa ugyanakkor kétségessé tesz minden olyan törekvést, ami a tudatos és akaratlagos cselekvések alapján próbál eligazodni, és magyarázatot találni a szubjektum működésére.

Hogyan lehetne akkor ellentmondásoktól mentes választ találni arra, hogy "mit akar a nő"?

A pszichoanalitikus technika sokkal inkább a mondd meg, hogy mit nem akarsz, és megmondom, ki vagy-típusú kérdésfeltevések esetében lehetne hatékony. Az alapkikötés azonban az, hogy valamit mindenképpen mondanod kell. A kis, kényszerneurotikus Hans akinek Freud tisztelettel adózik pszichoanalizáló képességei miatt esete arra utal, hogy ez se sokat könnyít a helyzeten. A kis Hansnak nemcsak a saját szexualitását és ödipalizációját kell megértenie, hanem azt is, hogy "[m]ami azt mondta, ha mami nem akarja, akkor a Jóisten sem akarja".

Ha figyelembe veszi a denegáció pszichoanalitikus értelmezési lehetőségét, mely szerint a Jóisten és optimális pénisz a nők számára mami tényleg azt akarja, amit letilt meg-tagadakkor a kis, kényszerneurotikus Hansnak helyben ödipuszi öncsonkításba kellett volna menekülnie.

Beszélni nehéz Mi a hézag? Minden elbizonytalanodása ellenére vagy annak eredményeképpen Rossz időben erekció arra a döntésre jut, hogy beszédre bírja a nőket: Dórát, Irmát, az Álomfejtés név nélküli hisztérikáit, a hentes élcelődő feleségét, és a többieket.

A gyermekek szexuális elméleteiről című írásában a péniszirigység fogalmával látja kiegészíthetőnek a női szexualitás tanulmányozását megnehezítő hézagos anyagot.

A tanulmány bevezető részében előre bocsátja, hogy "a külső és belső körülmények kedvezőtlen alakulása miatt az itt következő fejtegetések elsősorban az egyik, nevezetesen a férfi nem szexuális fejlődésével foglakoznak.

Nagy érdeklődést tanúsít a kisfiú e testrésze iránt, s ez rövidesen irigységgel vegyül. Mintha egyiküknek se nagyon lenne meg az, ami nemi szereptudatukat Freudnál - többnyire kizárólagos módon - meghatározza. A péniszirigység és hatásai Freud számára jó alapot képeznek a női szexualitás belátható titkainak leírásához egészen odáig terjedően, hogy a péniszirigység jelentkezésével egyidőben előfordulhat, hogy "[a] kisleány nem hajlandó elfogadni kasztrációja tényét, görcsösen ragaszkodik ahhoz a meggyőződéshez, hogy mégiscsak van pénisze, és a következőkben kénytelen úgy viselkedni, mintha férfi volna.

Hát nem bosszantó, hogy a hézagok eltűntetése egy újabb rés le leplezéséhez vezet? Ha nem csúszom bele a retorikai alakzatok réseibe, arra gyanakodhatnék, hogy Freud kijelentése mögött az a ki nem mondott sejtése áll, hogy "a nő" tudja, mi a "jó". Mivel azonban identifikációs kísérletei sikertelenek, feltételezhető, hogy természete nem rokon azzal, ami "jó". Ha tehát "a nő" azt akarja, ami "jó", és emiatt lesz "rossz" nekiakkor ez alacsonyabb rendűségét jelenti.

Freudnál a "jó" elérésére tett kísérletek kudarca nem a "jó" természetét és értékét kérdőjelezi meg, hanem az akarat gyengeségét és a szubjektum silány voltát bizonyítja. Ezért lesz "a nő" -nek "rossz" annak ellenére, hogy a neki tulajdonított belátás odáig vezeti, hogy azonosulni próbál azzal, ami "jó".